00. Prológus

Prológus

Mindannyiunk életében van egy ember. Egy ember, aki mindig mellette áll. Nem szerelem. Csupán egy társ. Barát vagy testvér, esetleg egyszerre a kettő. Akivel elhiszed, hogy tényleg minden örökké tart. Akit úgy érzed, hogy nem veszíthetsz el, aki nélkül az életed értelmetlen lenne. Mert, ha ő nincs akkor te sem vagy. Bármit megtennél érte, és tudod, hogy ő is érted. Elmentek kávézni, sétálni, esztek egy gombóc fagyit. Teljesen hétköznapi, jelentéktelen dolgok, amikre akkor jössz rá, hogy milyen sokat jelentenek amikor már megszűntek.
Mert ez a bizonyos társ eltűnt. Meghalt. Megölték.
Az érzelmek tengere még sosem hullámzott ennyire. Semmi nem tűnik lényegesnek, a dolgok elvesztették jelentőségüket, hiszen már nem oszthatod meg vele. Nem ölelheted át, nem mondhatod neki, hogy szeretlek. Mert egyszerűen már nincs többé.
Először szomorú vagy. Napokig sírsz. Aztán gondolkodsz, keresed a megoldást. Dühös leszel, hiszen nem találod. Saját magadra haragszol, kezded hibáztatni magadat valami olyanért, amihez semmi közöd.
Egyetlen utad maradt, miután őt elvesztetted.
A bosszú.
Mivel a dolgok értelmetlenek, a tettek üresek, a tekintetek üvegesek, semmi más nem maradt hátra. Nincs mit tenni, ez maradt az egyetlen választásod. És ennek az egyetlen egy dolognak szenteled az életedet. Mert ami eddig az életedet jelentette, már nincs. Mintha kitéptek volna egy darabot a lelkedből, mintha kalapáccsal törték volna szét a szívedet.
Nem tudsz többé sírni. Nincs kiért.
Nem tudsz többet szeretni. Nincs kit.
Nem tudsz többet nevetni. Nincs kivel.
Nem tudsz többet másra gondolkodni. Nincs miért.
Ez maradt az egyetlen utad. Hosszú, kockázatos, de nem félsz tőle. Mert nem félsz semmitől. Csak ő van a szemed előtt, és tudod, hogy érte megéri.
Tervezni kell. Nem szabad hibázni. Tökéletesnek kell lennie. És csak akkor indulhatsz el, amikor teljesen késznek érzed magad, és egy szemernyi kétséged sincs.
De van valami amivel senki sem számolt. Ha az életedbe beletoppan valami, amiről soha sem hitted volna, hogy létezik.
Szerelem?